Az 5D matek egy egyszerű logikai okfejtésnek tűnik, de ha egy szinttel lentebb ugrunk - a kvantum fizika világába - meglepő összefüggések és felismerések birtokába juthatunk.
Az valóság is így működik?
A matematikai és logikai levezetések több oksági szálra hasadása felveti a kérdést - mennyi köze lehet ennek az elméletnek a fizikai valóságunkhoz? Találhatunk-e ennek igazolására valamilyen kísérleti módszert?
Elemi szinten, ha egy folyamatnak több kimenetele lehet, akkor az állapotegyenletekkel felírható. Legyen ez akár egy elemi részecske, pl. foton viselkedése a kétrés kisérletben - tartalmaz egy többállapotú egyenletrenszert és a megoldáshoz tartozó állapotok feltételezhetően létre is jönnek az univerzum háttér információs szintjén. Ez az a momentum, ami egy elágazási rendszert hoz létre az oksági láncban. Ha valaminek két állapota lehet, akkor az állapotfüggvényben szétválásként jelenik meg és az univerzumi szinten, mindkét állapotban továbbhaladó rendszer története ténylegesen lejátszásra kerül?
A dolog ismerős lehet azoknak, akik olvasták annak idején az időkép csapatának felvetését, amit a kvantum radar
cikksorozatban tettek közzé. A cikket nagyon komoly elméleti kutatás és kísérleti munka követte.
Az okfejtés nem teljesen ismeretlen az elméleti fizikusok körében, korábban ez már erősen kutatott tématerület volt. Valóságunk működésének két alapvető
kérdését is érinti: az oksági elvet és az emberi tudat közvetlen
hatását a tapasztalható fizikai valóságra. A kísérlet sorozatuk véleményem szerint úttörő és világszínvonalú - gyakorlatilag egyszerű, házilag elkészíthető módon végeztek el precíz kvantumfizikai méréseket.
Ha a tudat,
pusztán az észlelés módjára vonatkozó döntésével meg tud változtatni egy
kvantum szintű állapotot (amit a kvantum radar kísérletben a
hullámfüggvény összeomlásának neveznek), arra utal, hogy mély szinten
képesek vagyunk elágazási pontokat létrehozni az univerzum oksági
láncolatában. Ez az információs szint a kísérlet tanulsága
szerint egészen a fizikai világ kvantum szintjéig gyűrűzik. Közvetlenül,
távolságtól függetlenül és időkésés nélkül. Látszólag áthágva a ma ismert információterjedési és fizikai korlátokat.
Egyelőre nem tudjuk kísérletileg igazolni, de mi történik akkor, ha az univerzum oksági láncolatában tényleges elágazási pontokat hoz létre minden olyan állapotegyenlet, aminek nem csak egy megoldása létezik?
Ez feltételezi, hogy az elágazási pontban a valóság szétágazik és minden lehetőség végigjátszódik párhuzamos oksági láncolatokban. Ez nem azt jelenti, hogy megduplázódik (n-szereződik) a világegyetemünk, de lokálisan, egy kicsiny részében, kvantum állapot szinten válik szét és a különbség lefut minden párhuzamos szálban. Helyi szintű anomália keletkezik a kvantum tartományban, ami - a kvantum folyamatok időbeniségét ismerve - hamar feloldódik, de emiatt létezik olyan intervallum amikor a folyamatok egyszerre több szálon futnak: mikroszintű alternatív valóságok keletkeznek.
Ez az eszmefuttatás nem teljesen új, hiszen Schrödinger kvantum-szuperpozíciós feltételezése is ezzel a problémával foglalkozik. Az elméleti fizika régóta dolgozik a húrelméleten, ami a kvantummechanika és az általános relativitáselméletet felvetéseire igyekszik átfogó választ adni.
A fenti oksági elágazás lefutásának végeredménye lehet az, hogy
mindkét folyamat ugyanoda vezet, tehát nem okoz olyan eltérést, ami
tovább gyűrűzik. Ekkor a kvantum szintű elágazás csak egy rövid idejű
anomália, ami a két szál egyesülésekor feloszlik. Gyakorlatilag ez egy általunk észrevehetetlenül mély szinten folyamatosan történik, de a makrovilág mégis egy stabil képet mutat.
A ilyen mikro-anomáliák létrejöttét, jelenleg kvantum szinten csak áttételesen tudjuk tapasztalatilag igazolni, hiszen a megfigyelő egyszerre csak egy oksági láncolat részese lehet. A hullámfüggvény összeomlásával létrejövő alternatív realitások mindig csak egyikét tudjuk megtapasztalni, bár azt már elértük, hogy mindét ágat be tudjuk járni a megismételt kísérletek során. Tudatos döntésünk eredményeképp (a kísérlet sorozatban a mérésre vonatkozó döntés) érzékelésünk képes mindkét szálon végighaladni, így megtapasztalható mindkét alternatíva. Itt nagyon fontos tényező a kísérlet pontos reprodukálhatósága.
Mi történik akkor, ha az oksági elágazás olyan szálakat indít el, amik nem egyesülnek újra még kvantum szinten, hanem a hatásuk tovább terjed a makroszkopikus rendszerek felé?
Ez esetben két szál halad tovább, amik később egyesülnek - vagy külön, egymás számára alternatív valóságvonalként megmaradnak. Ezek megfigyelése - ha nem egyesülnek újra, vagy hosszabb ideig létezik a különvált állapot - már nem annyira egyszerű, mint a megismételhető kvantum kísérletben. Feltételezem, ha a jelenség makroméretekben létezik, akkor találhatunk olyan eseteket fizikai történésekben, amikor az oksági láncok - mint idővonalak - szétválása miatt, az abban részt vevők, kissé eltérő emlékeket tudnak felidézni a szétvált intervallumra emlékezve.
Film: Sorsügynökség
Kapcsolódó irodalom:
https://m.idokep.hu/hirek/
https://m.idokep.hu/hirek/kek-
https://hu.wikipedia.org/wiki/Schr%C3%B6dinger_macsk%C3%A1ja
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/modern-metafizika/ch04.html
http://www.grandpierre.hu/site/2000/03/az-oksag-elve-2000-marcius-harmadik-szem/