Érkezés

A holoinformatikával foglalkozó ismeretterjesztő blogon már szó esett arról a tételről, hogy egy magasabb dimenziós hatás, mikor eggyel alacsonyabb dimenzióba érkezik, egyfajta diffrakció-szerű hatás útján szétterül, terjedési módot és közeget vált. A holográfiai leképezés egy elvi alapmechanizmusa is ez.

 Szeretném röviden megvizsgáni:
  • Hogyan kell értelmezni ezt az elvet?
  • Mennyire általános lehet ez az elv, felfedezhető-e az általunk ismert fizikai és nem fizikai jelenségekben?
  • Milyen magasabb szintű elvi kihatásokkal és lehetőségekkel számolhatunk ennek kapcsán?

Az elv azt mondja ki, hogy a hullámszerű jelenségek közeg, illetve dimenzió váltáskor átalakulnak, terjedési módozatuk megváltozik, illetve addigi paraméterei átalakulnak a céldimenzió keretfeltételeinek megfelelően.

Ez részben logikus és érthető is, hiszen egy tágabb dimenziószint nem fér bele az alatta lévő szűkebb szintbe, a hatásnak transzformálódnia kell. Az átalakulás során olyan hatás jön létre, ami a szűkebb dimenziókeretben létezhet és ott működőképes.

Ezt a hullámelméletben terjedési módus váltásnak nevezik. Pl. a térben terjedő longitudinális hullám egy sík felülettel találkozva transzverzális terjedési módba lép.  Mechanikai példa erre a földrengések és szökőárak keletkezésének mechanizmusa. Elektromos példa a rádióadó és a vevőantenna kölcsönhatása. Optikai példa a diffrakció és interferencia jelensége.

A hullámterjedési mód váltáskor erőszint (energiaszint) váltás is bekövetkezik a transzformáció során. Ezt az energiaszint váltást használják ki bizonyos nullponti energia készülékek (amit a köznyelv elég pongyolán szabadenergiának hív).

A longitudinális - transzverzális módus váltáskor fellépő energiaszint váltás az elektromos jelenségeknél kb 9-10x energia áttétet  eredményez. Ez azt jelnti, hogy elméletileg ilyen hatásfokot érhetnénk el elektromágneses longitudinális-transzverzális átalakításnál. Ezt az arányszámot Csernyeckij határozta meg, önfenntartó plazma-ív kísérletei során [1]. Ezen az átalakítási elven alapul pl. a Tesla-switch (Tesla-féle öntöltő akkumulátor), a Kapanadze-féle készülék vagy a vízhajtású autók alapját képező nagyfrekvenciás vízbontó berendezés. Értékes adalékok találhatók az [1]. és [2]. kapcsolódó irodalomban.

Azonban mindig meg kell vizsgálni, mi az originális hatás és azt milyen transzformációs lépéseken keresztül visszük le egy alacsonyabb dimenziószintre. Nem árt azt sem tudni, hogy a magasabb dimenziós hatás az eggyel alacsonyabb szinten hogyan jelentkezik, illetve a további transzformációk ezt a láncszerű hatást hogyan viszik át egyre lentebbi dimenziókba.

A 3D-s világban a fizikai gyakorlatban viszonylag szűk a példák köre amit ide  lehet hozni. Természetes 4D-s hatás a Földön a gömbvillám [3], ami a légköri villámlások során keletkezik speciális feltételek teljesülésekor. Ez egy négydimenziós töltésgyűrű, ami 3D-s terünket metszve, nagyon érdekes hatásokat tud produkálni. Amíg a 4D-s tóruszban egy villám gigawattóra nagyságrendű energiája képes tárolódni (benne kering a 4D-s tóruszban), a 3D-s teret metszve, megindul a töltésszóródás, ami hatalmas mennyiségű elektromos töltést lök be a 3D-s térbe. Ennek coulomb ereje van, ami mechanikai erőt fejt ki (felületi elektromos nyomás, ami képes épületeket összedönteni), vagy tárgyakat gőzölögtet el érintkezéskor, illetve elektromos áramütést okozhat érintkezés nélkül is (indukciós hatás). Szerencsére ez a jelenség elég ritka.   

* * *

Psi a blogjain többször említi a magasabb dimenziós műveletek időben szétterülő viselkedését, ami múltba történő visszahatást is okoz. Azt sejtjük, hogy a magasabb dimenzió szinteken az idősűrűség (az idő haladási ritmusa) más, mint itt a 3D-ben. Vannak olyan szintek, ahol lineáris idő sem létezik, amiben a történések meghatározott sorrendben követik egymást.

Volt egy gyanúm, hogy a magasabb dimenziós műveletek meghatározott törvényszerűségek szerint lépnek be az alacsonyabb szintű síkokra, tehát a szétterülés nem olyan, mint a leejtett fagylalt gombócé, hanem inkább hullámszerű, a diffrakcióhoz hasonló mintázatot mutat.  

Psi több helyen is beszél az ÉlményPark gyorsindításáról és leérkezéséről, amit kb idén nyárra prognosztizált. Néhány adat ismeretében megpróbáltam a 3D-s terünkbe érkező hatás időbeni szétterülését modellezni. Erre már létezik általános matematikai megoldás, amit a technikai problémák megolásánál használunk. Ezt a Dirac-delta impulzus függvényválaszaként ismerjük. Jelfeldolgozási, vezérléstechnikai problémak esetén széles körben használt megoldás. Matematikája nem annyira egyszerű, így nem is az elméleti úton indultam el, hanem az eddig általam ismert adatokat póbáltam az impulzus függvény válaszra illeszteni.

 Dirac-delta impulzus válaszfüggvénye

Nagyon valószínű, hogy a magasabb dimenziós művelet által keltett hatás, a 3D-ben a valóság megváltozását eredményezi, időanomáliákat okoz. Ezeknél a valóság változása miatt egyszerűen megváltoznak múlt kisebb-nagyobb eseményei is. Ezt az emlékezetünkön keresztül képesek lehetünk érzékelni úgy, hogy a jelen pillanatból visszanézve eltéréseket fedezhetünk fel a múlt történései és emlékeink között. Ilyeneket már korábban ismertem, illetve sikerült detektálni is!

Egyelőre - pontosabb információ híján - feltételeztem, hogy a valóságváltás időben szétterülő függvénye szimmetrikus. A számolt és detektált hatásokat a függvény minimum-maximumokra illesztve az alábbi kép rajzolódik ki.

A leérkezés fő kerete 2019 október és 2021 február vége közé esik, körülbelüli közepe 2020 nyara. Azonban az ÉlményPark gyorsindításától függ, mennyre széles az indítóimpulzus.  Az általam ismert legnagyobb idővonal ugrás a Mandela-effektus, amit 2013 nyár végére/őszére sikerült pontosítani. Ez a Föld lakosságának jelentős részét érintette. Ennek párjaként 2032-re adódik hasonló volumenű dolog.

A függvény oszcillációjára olyan ~12 éves ciklus adódott (~6..6,5 év helyi minimum-maximumok a függvényben). Sajnos a múltbéli idővonal ugrásokat nem tudtam megfigyelni. Az idővonal váltások esetében főképp az elmékezetünkre tudunk hagyatkozni, fizikai bizonyítékokat nem fogunk találni a múltba ható átíródás miatt. Pontosabban mindenki a saját életében történt, ugrásszerű változásokból azonosíthatja be ezeket a valóságváltásokat. Visszafelé: 2013, 2006, 1999 nyara, 1993, 1986 ... Ezek a ciklusok időben előrefelé is hasonlóan terjednek, 2026, 2032...

Szakirodalom:
[1]. Kun Ákos - Az ezoterika kiteljesedése: Az ezoterika műszaki alapjai 222-263.old.
[2]. Pátyi József: Parametrikus energiaforrások
[3]. Egely György: Gömbvillám (kulcs a negyedik dimenzióban)